Idővel - Kovács András Péter önálló estje, előzenekar: Fehér Boldizsár

Vígjáték az áramszünetben. Miközben a társaság nem lát semmit, a nézők mindent látnak… Brindsley és Carol fiatal pár. A férfi feltörekvő szobrász, és menyasszonyával elloptak pár műtárgyat a szomszédban lakó Harold Gorringe-től, hogy azokkal lenyűgözzék Carol vendégségbe érkező apját, illetve annak gazdag műgyűjtő barátját, Lembergert. A vendégek érkezése előtt azonban elmegy az áram, és teljes sötétségben kell megfelelni az apósjelöltnek, Melkett ezredesnek. Mindeközben beállít a sötéttől rettegő felsőszomszéd, Miss Furnival, felbukkan Brindsley korábbi szeretője, Clea, ráadásul a szomszéd lakó, akitől a műtárgyakat „köcsönvették”, Harold Gorringe is idő előtt hazatér… A klasszikus bohózati helyzeteket az teszi még viccesebbé, hogy a szereplők a sötétben semmit nem látnak, a nézők viszont mindent.

A Müpa közönsége által legrégebben és legjobban visszavárt művészek egyike esperanza spalding. Az évek előrehaladtával egyre kevésbé kategorizálható spalding érdeklődési köre jóval túlmutat énekes-basszushangszeres művészetén: önmagát mint zeneszerző, költő, táncos, terapeuta, történetmondó, oktató és közösségépítő is meghatározza, aki még a talajmegújítás terén is tesz erőfeszítéseket.

„Hegedűs a háztetőn… valahol mind azok vagyunk. Megpróbálunk egy letisztult dallamot kicsalni, miközben egyensúlyozunk, hogy ne szegjük nyakunkat. Nem könnyű!”