Bakancskoptató
„Az út örök és tétlen,
mégis mindent végbevisz észrevétlen.”
Lao-Ce
„Az út örök és tétlen,
mégis mindent végbevisz észrevétlen.”
Lao-Ce
Miért indul neki valaki egy majdnem ezer kilométer hosszú zarándoklatnak teljesen egyedül, negyvenkilenc éves korában? Hiszen nem ígér kényelmet, pihenést, láblógatást, amire pedig egy vígszínházi színésznő a strapás évad után igazán vágyik.
Az utolsó, a 49. nap:
Minden méter egyre nehezebb. Nem amiatt, mert emelkedik az Út, hanem mert minden lépéssel kevesebb marad belőle. Amikor az utolsó jelzőkövet meglátom, úgy érzem, menten meghasad a szívem. Soha többé nem keresem majd a szememmel, nem nyugszom meg rápillantva, hogy jó irányba haladok, nem latolgatom mennyi idő, míg megérkezem. Most már tényleg vége. Még pár lépés, és a nulla kilométerkőnél véget ér az én Camino-m. Sírok. Nagyon.
Hogy mi minden történt ez alatt a 49 nap alatt, erről fog Hullan Zsuzsa mesélni, amit az Úton készült fotóimmal fog illusztrálni.
Tegyük fel, hogy megcsalt a férjem – mit teszek én? Sírok, válok, vagy bosszút állok? Lucienne Vatelin tisztességes feleség, esze…
Békés Dénes, a harmincas éveiben járó, sikeres nőgyógyász véletlenül bezárja magát a rendelőjébe. Ezzel kezdődnek a problémák. Vagy nem, talán…
„Hegedűs a háztetőn… valahol mind azok vagyunk. Megpróbálunk egy letisztult dallamot kicsalni, miközben egyensúlyozunk, hogy ne szegjük nyakunkat. Nem könnyű!”
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!