Koncert, muzyka

Dohnányi-bérlet 6. előadás

Bánk bán – koncertszerű előadás
Molnár Levente, Kesselyák Gergely

Sapszon-bérlet 4. hangverseny

A Fesztiválzenekar gyerekeknek szóló programsorozata közel negyedszázada ad minőségi klasszikus zenei élményt a legkisebbeknek.

Animato III./3.

Műsor:
J. Brahms: c-moll vonósnégyes Op. 51
A. Bruckner: F-dúr vonósötös WAB 112

Korhű kamara: 2024. december 1.

Ifjúsági koncertek több időpontban is!

A Nemzeti Énekkar elődje, a Magyar Állami Énekkar alapítójának és egykori vezetőjének nevét viselő Pászti bérlet nem meglepő módon a vokális zene gazdag lelőhelye, legyen szó a cappella kórusokról vagy oratorikus remekművekről, hazai vagy külföldi kompozíciókról, régi zenéről vagy kortárs alkotásokról.

Robin Johannsen – szoprán
Balogh Eszter – alt
Komáromi Márton – tenor
Cserményi Zsombor – basszus

Purcell Kórus
Orfeo Zenekar (korhű hangszereken)
vezényel: Vashegyi György

Divertimento
Farkas Olívia, Farkas Róbert

Kamarazene

A Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Bábozd Zöldre Egyesület zenés-bábos előadása. Ezúttal a egy csillogó-villogó üvegpalotában játszanak a vihar hangjaival egy viharos történetben.

Idők hangja

A Kodály Kórus kortárs koncertje a BMC-ben.

Magyar áriaest

2026. március 15-én Budapestre érkezik a Melody Maker Symphonic, a Melody Maker és a Győri Filharmonikus Zenekar crossover produkciója.

A kilencvenes évek második felében megalakult lengyel Warsaw Village Band a világzenei színtér egyik legnépszerűbb európai zenekara, amely a lengyel népzenét megújítva őrzi tovább, és bátran keveri modern eszközökkel.

Enigma
Győri Noémi, Madaras Gergely

Tanár-diák hangverseny

BACH / BEETHOVEN / BRAHMS // Pletnyov / Engegård

J. S. BACH : D-dúr prelúdium és fúga, BWV 532 (Ottorino Respighi feldolgozásában)
BEETHOVEN : Esz-dúr zongoraverseny
BRAHMS: 2. szimfónia, op. 73

A klasszikus zenére hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mintha képes lenne megőrizni tisztaságát a politika sarától, mintha egy szűzi érintetlenségű, transzcendens világnak volna a hangzó megtestesülése. Bár jó lenne ebben hinni, a helyzet sajnos úgy áll, hogy a politika minden korban, így a 18. század elején is mélyen meghatározta a zeneszerzők életét (Bachét is), és valamennyi korszak a saját ideológiai elképzelése szerint alakította a zenéről szóló képét (a Bachéról szólót is).

Amennyire a korabeli dokumentumokból kihámozható Bachot finoman szólva nem fűzte felhőtlen viszony az előadóművészekhez. A 18. század elején persze az előadóművészek szerepe egészen más volt, mint ma. Az előadásban nemcsak azt fogjuk megnézni, hogy mi volt Bach problémája zenéjének előadóival és megfordítva (ehhez tisztázni kell azt is, hogy mit jelentett zenei előadóművésznek lenni akkoriban), de egy fogadtatástörténeti gyorstalapaló keretében arra is megpróbálunk választ adni, hogy milyen változásokon ment keresztül a Bach-művek előadásának hagyománya a halála óta eltelt bő kétszáz évben. Hogyan vált a 19. század folyamán már-már isteni jelentőséggel felruházott kultúrhérosszá, és miként próbálták a 20. század második felében visszahozni őt a földre.

Nincs olyan aspektusa a zenének (legyen szó a ritmusról, a dallamról, a formáról vagy éppen a többszólamú szerkesztésről), amellyel kapcsolatban Bach művei ne a legmagasabb rendű példákat kínálnák a kései utókor számára, a polifon komponálás (vagyis több szólam egyidejű összehangolásának) technikájában azonban vitathatatlanul ő tartják minden idők legnagyobb mesterének. Ezt már a kortársai is így gondolták (még ha sokan ellenszenvvel viseltettek is e képessége iránt), a halálát követő generációk pedig azonnal mintaként kezdtek tekinteni fúgáira, kánonjaira és egyéb többszólamú struktúráira. Az előadásban a bachi polifónia titkainak eredünk nyomába, hogy megpróbáljuk megérteni e zenei gondolkodás működésmódját (de legalábbis felmérni a jelentőségét és a nagyságát).

Az évad hamisítatlan presztízsprodukciójának ígérkezik az új Trisztán és Izolda: Yannick Nèzet-Séguin főzeneigazgatói vezényletével, valamint Lise Davidsen és Michael Spyres kettős címszereplésével.