Az elektronikus zene atyjaként is emlegetett szerző műveinek legfőbb szervező eleme a hangzás, a hangszín és a ritmus. A kortársaira és a későbbi korok alkotóira is nagy hatást gyakorló komponista – fanatikus rajongóinak egyike például Frank Zappa volt – Intégrales (1924-25) című műve fúvósokra és ütőkre keletkezett, és bár nem használ elektronikus hangot, visszafelé lejátszott hangfelvételek inspirálták a darab létrejöttét. A bő két évtizeddel később komponált Déserts (1950–54) pedig a fúvósok és ütők mellett már magnószalagot is alkalmaz: a cím nemcsak a fizikai sivatagokra utal, hanem az emberi lélek sivatagjaira is, „távoli belső terekre, melyeket távcső sem láthat, ahol az ember egyedül van”. Az eredetileg egy modernista film zenéjének készült Déserts előadását ezúttal is mozgókép kíséri, a kortárs amerikai videóművész, Bill Viola alkotása. A két Varèse-mű között Eötvös Péter saját, hat csellóra komponált Dodici per sei című műve hangzik el, melyet a Berlini Filharmonikusok 12 csellistája mutatott be, és amely Cello Concerto Grosso című művének strukturáját és zenei anyagait veszi át, gondolja tovább.
Varèse: Intégrales
Eötvös Péter: Dodici per sei
Varèse: Déserts
Közreműködik: Concerto Budapest – Ligeti Ensemble
Vezényel: Eötvös Péter
