Élet 40 után

„Túl sötét.” „Micsoda posvány!” „Csupa ronda emberről ír!” „Ez a darab előadhatatlan, már a dialógusai miatt is.” „Disznók vagytok ti mind, mondják a darabban, s ez találó ezekre az alakokra, de legfőképpen magára a szerzőre.” „Én bizony nem szeretném, ha ez a Húber a sógorom lenne!” „Hát írjon végre kellemesebb emberekről, az Istenért, hiszen ezek maga a förtelem...” „Én csak és kizárólag az író kedvéért olvastam végig.” „Én már azt se bántam volna, ha belelőnek a súgóba, oly mindegy az már ebben a pokolban...” „Szörnyű munka!” „Sivár, sivár.”

A Bohemian Betyars és a Parno Graszt együttműködése már évek óta tart, és egy egyedülálló zenei fúziót hozott létre, amely a magyar zenei szcéna egyik legérdekesebb és legszerethetőbb kollaborációjává vált. A két zenekar különleges stílusokat képvisel: a Bohemian Betyars a folk-punk, világzene és balkáni hangzás keverékével, míg a Parno Graszt a tradicionális cigány népzenét képviseli.

Richard Strauss és Hugo von Hofmannsthal utolsó közös operája derűs és megható búcsú a tovatűnt, békebeli Bécstől, és hasonló érzést keltve tér vissza most a MET repertoárjára az Arabella – az idén elhunyt Otto Schenk 1983-as rendezésében.