Christoph Bossert orgonaestje

Vivaldi–J. S. Bach: a-moll concerto orgonára, BWV 593
J. S. Bach: C-dúr fantázia, BWV 573 (részlet)
J. S. Bach: C-dúr fantázia, BWV 573 (Christoph Bossert kiegészítéseivel)
Schubert: 16. (a-moll) zongoraszonáta, D. 845 – 1-2. tétel (orgonaátirat)
SZÜNET
Mendelssohn: 1. (e-moll) prelúdium és fúga zongorára, op. 35/1 (Christoph Bossert átirata)
Reger: 2. (d-moll) orgonaszonáta, op. 60 – 1. Improvisation
Reger:  5. korálfantázia („Wachet auf, ruft uns die Stimme”), op. 52/2

Christoph Bossert (orgona)

Nemcsak a Zeneakadémia, hanem az egész magyar zenei élet ünnepi eseményeként értékelhető ez a hangverseny, amelyen hosszú évtizedek után ismét eredeti hangján szólal meg a Nagyterem 1907-ben felavatott orgonája. Az intézmény szimbólumaként tisztelt, de fokozatosan elhasználódott, majd az 1960-as években átalakított és alkatrészenként széthordott hangszer kalandos és minden részletre kiterjedő rekonstrukció után éled újra. A nagy múltú Voit & Söhne műhelyéből kikerült orgonák elsősorban a német romantikus repertoárban „érzik otthon magukat”, ennek a repertoárnak pedig egyik legelismertebb művelője a Würzburgi Főiskola professzora, Christoph Bossert. A hatvanegy éves német művész nemcsak a 19–20. század fordulóján alkotott Max Reger orgonazenéjének avatott megszólaltatója, hanem zeneszerzőként is tevékeny, sőt, a barokk és romantikus remekműveket felvonultató műsorban izgalmas átiratok készítőjeként is bemutatkozik.